A templom a 13. és 15. században


Pest 1728-ban


1870 körül

A II. világháború


A Pócsi Mária oltár:


A Máriaczelli Madonna oltár:

A Rózsafüzér Királynéja oltár:


Videó a Polgármester-harangról
(Miklós Márton felvétele) >>>>
Belvárosi Nagyboldogasszony-főplébániatemplom
(Belvárosi templom)


(Budapest)

Írta és fényképezte: Bajkó Ferenc

Ajánlás

A pesti Duna part egyik legjelentősebb építészeti alkotása, az Erzsébet-híd hídfőjén álló, kéttornyú plébániatemplom, mely történetét és építészeti változatosságát tekintve méltán nevezhető Budapest templomának. A főváros épületei, templomai közül ez tekinthető az egyik legkorábbinak. Mind a nemzet, mind Budapest teljes történelme rajtahagyta a nyomait az épületen, s formálta azt társadalmi, vallási viszonyainak, építészeti stílusának megfelelően. Ezen impozáns templomot sok pesti lakos és turista jól ismeri, mégis talán nem ismerjük pontosan a történetét, vagy nem merültünk el eléggé az építészeti - képzőművészeti rejtelmeiben. Az alábbi, fotókkal illuszrált írás jó lehetőség minderre.

A templom eredete

A 2.-3. században a pesti oldalon Aquincumhoz hasonló erődítményt építettek a rómaiak, hogy a barbár támadásokat kivédjék, ennek a Contra Aquincum nevet adták. Régészek a templom kriptájában 4. századi cella trichorát, háromkarélyos épületet találtak, tehát nagy valószínűség szerint már a Honfoglalás előtt megszentelt helynek tekintették az erődfal ezen pontját.

Az első keresztény templom építésének pontos idejét nem ismerjük, minden bizonnyal Szent István rendelte el felépítését Boldogságos Szűz tiszteletére. Amikor 1046. szeptember 24-én Szent Gellértet a pesti révnél (a mai Erzsébet-híd közelében) megtámadta a minden idegenben ellenséget látó pogány néptömeg, és kétkerekű talyigán a Gellért-hegyre vonva onnan a mélységbe lökték, a templom már állt. Valószínűsíthető, hogy a korábbi erődfal tégláit használták fel építőanyagként. Lux Kálmán kutatásai alapján arra következtethetünk, hogy a jáki, zsámbéki, ócsai templomokhoz hasonló, vaskos, kéttornyú, háromhajós, körüljárós szentélyű, román stílusú templom volt, amely a maihoz hasonló tekintélyes méretével a pogányság felszámolásának is komoly eszköze lett. Azonban Lux Kálmán feltételezéseit több művészettörténész túl előrehaladottnak véli, valójában nincsenek egyértelmű adatok, vagy korabéli említések a templom kinézetére vonatkozóan. 1211-ben ismét történelmünk neves színhelyévé vált az épület, ugyanis Luitpold Kanonok krónikája alapján valószínűsíthető, hogy Thüringiai Lajos itt jegyezte el Árpád-házi Szent Erzsébetet.

A tatárjárás elpusztította az ősi templomot, ezután Zsigmond király idején új, monumentális épületet emeltek, ez a régészeti feltárások alapján háromhajós, gótikus, szentélykörüljárós csarnoktemplom lehetett. A főhomlokzat déli oldalán magasodó tornya Mátyás király idejére datálható. Erre az időszakra folyamatos építkezést feltételeznek a művészettörténészek. A két oldalhomlokzat mellé kápolnasort, azok közepére oldalsó bejáratot, a sekrestye fölé pedig a szentélyhez emeleti oratóriummal csatlakozó kápolnát építettek. Ulászló cseh király magyar királlyá avatása is e falak között történt 1490-ben. 1507-ben Nagyrévi András és Pest városa egy-egy reneszánsz pasztofóriumot adományozott a templomnak.

A török uralom és a barokk újjáépítés

A törökök 1541-ben kezdődő uralma alatt dzsámiként használták a harcok miatt megrongált, többször felgyújtott templomot. Ennek az időnek az emlékét idézi a templom falában ma is megtekinthető török imafülke, a mihráb. Miután felépült Pest két szultáni mecsetje, a templom visszakerült a római katolikus egyház kezébe, a török uralom alatt ez volt Pest egyetlen keresztény kézen lévő temploma. A török kiűzését követően csak a ma is látható, gótikus szentély maradt használható. A korábbi templom alapjain felépült hajók rendkívül romosakká váltak, tetőzete leégett, boltozata beszakadt. Gróf Széchényi György esztergomi érsek adományából a templom beboltozása és állagmegóvó jellegű renoválása megtörtént. Buda visszafoglalásától egészen 1725-ig csak az épen maradt, gótikus épületrészt használták a hívek.

Paur György építőmester tervei alapján kezdődött meg a megrongálódott hajók renoválása, melynek során 1725-ben újraboltozták a szentélyt is. A déli torony 1725-26-ban, az északi 1739-40-ben készült. Az új főhajó 1735-ben már készen volt, arányait, felosztást a korábbi, gótikus templom falai és pillérosztása határozta meg, így dongaboltozata szokatlanul nyújtott kialakítást kaptak. Az építkezést az 1739 ás 43 között kitört pestisjárvány nehezítette meg, a plébános a járvány elől Tirolba menekült, a plébánia vezetését pedig 1752 és 61 között az 1717-ben letelepedett piarista rend vette át. A piaristák plébániavezetését a virágzás jelképezte, a járvány borzalmai után nyugodt, békés, felfejlődő időszak köszöntött a templomra, a pesti hívekre. 1775-ben műszaki hiba következtében ismét beomlott a boltozat, az új boltozatot Jung József és Nöpauer Mátyás építette.

A 19. században

A templom történetének egyik legnyugodtabb időszakának az 1800-as évek tekinthetők, ebben az időben a kor nagy építészei, Hild János, Hild József és Steindl Imre formálták, alakították, restaurálták. Hild János, a klasszicista Pest építésze, 1805 és 1808 között restaurálta a templomot, és ennek keretein belül új, neogótikus oltárt álmodott a szentélybe. Az orgonakórust Hild József bővítette klasszicizáló stílusban 1836-ban.

1889-ben Steindl Imre kapott megbízást, neki köszönhetjük a szentély boltozatának erőteljes, színes festését, amely az építészeti elemeket rendkívül jól kiemeli, de mindazonáltal a szentély építésének korában ehhez hasonló festés egyáltalán nem volt szokás, így némileg csorbult a boltozat korhűsége. Steindl Hild oltárát eltávolíttatta a templomból, az Rákoskeresztúrra került, és helyébe új, majolikával gazdagon díszített, színes Zsolnay-oltárt tervezett.

Eskü az Eskü téren

A Kiegyezés eseményeinek fontos helyszíne volt a templom előtti tér, hiszen 1867. június 8-án Ferenc József császár Pest-Budára érkezett, hogy a Mátyás-templomban magyar királlyá koronázzák. A koronázási szertartás előtt itt, a belvárosi plébániatemplom előtt tett esküt arra, hogy megvédi az országot minden ellenségtől. Ezért Magyarország összes vármegyéjéből földet hoztak, amiből később dombot emeltek. Ennek az eseménynek a nyomán nevezték el a teret Eskü térnek, amely később a Petőfi-szobor nyomán a Március 15. tér nevet kapta.

Valóban eltolták?

A budapesti köztudatba alaposan beépült az, hogy a belvárosi templomot az Erzsébet-híd építése miatt eltolták eredeti helyéről. Ez azonban csak szóbeszéd. Az eltolás gondolata valóban sokáig napirenden volt, s mint építészeti-műszaki különlegesség, rendkívül felkeltette mind a szakemberek, mind a városlakók figyelmét.

Az épületek odébbtolásának és megemelésének szülőhazája Amerika, az a kontinens, ahol sok lehetetlennek tűnő elgondolást megvalósítottak, sőt, rutinná váltak. Európában, s különösen lemaradásban lévő, kicsiny hazánkban ezeket a rendkívül újszerű mérnöki megoldásokat nagyfokú bizalmatlansággal fogadták.

A millenniumi városrendezés idején a templom környezete megváltozott, az egy teljesen új kontextusba került át, amelyben városépítészetileg kevésbé hangsúlyos szerepet kapott, mint korábban. Ezért vetődött fel már 1895-ben a templom lebontása, és új, a megújult városképhez jobban illeszkedő templom felépítése. Döbbenetes, hogy ebben az időben a közel 900 éves múltra visszatekintő épületet értéktelennek, és bontandónak ítélték, s csak az építkezés költségei miatt vetették el a teljes dózerolást. A bontáshoz mind a közoktatásügyi miniszter és a Műemlékek Országos Bizottsága is, nyilatkozatukban a templomot ócskaságnak nevezték, s csak a szentély középkori részleteinek megőrzésére hívták fel a figyelmet. 1898 és 1903 között épült meg a templom mellett az Erzsébet-híd, amely 23 éven át a világ legnagyobb fesztávú hídja volt egészen 1926-ig. A hídépítésnek útjában állt a templom, így annak problematikája pár év alatt még erősebben felszínre került.

1898. október 22-én Bobula János építész beadványt nyújtott be a főváros tanácsához Horváth Gyula chicagoi építész megbízásából a belvárosi templom eltolásának ügyében. Levelükben biztosítják, hogy a munkálatok szakszerűen és teljes biztonsággal végrehajthatók, és hivatkoznak amerikai és németországi, remek eredménnyel megvalósult munkáikra. Budapest tanácsának mérnöki irodája megvizsgálta az ajánlatot, és azon nyomban visszautasítva, hivatkozva arra, hogy a templomot a város hosszútávon nem szándékozik megtartani, és azt költségesen eltolni, mivel az új pesti városképbe nem illeszkedik az épület. 1899-ben Friestedt L. P. és Horváth Gyula amerikai mérnökök ismét levelet címeztek Budapest Fővároshoz, melyben részletesen kifejtik, hogy a belvárosi plébániatemplom állapotát alaposan felmérték, és azt az eltolásra teljesen alkalmasnak találják. A munkálatok időtartamát 1 évre becsülték meg, költsége pedig 175 ezer forint lett volna. Beadványukra ismét elutasító választ adott a mérnöki hivatal.

A Duna-átkelő helyét akkor is és azóta is sokan megkérdőjelezték, de valamenny ellenvéleményre műszaki átgondoltsággal válaszolt a mérnöki hivatal. Annak ellenére hogy a városépítészet új templom építését javasolta, Budapest városvezetése a templom elbontását nem merte felvállalni, mivel a pesti nép erősen kötődött ősi templomához. Így időközben az Erzsébet-híd nyomvonalvezetését úgy alakították, hogy az kikerülje a templomot. Az "Amerikai Rendszerű Épületemelő és -toló Vállalat" 1902-ben újabb ajánlatot tett a szakszerű eltolásra. 674 ezer korában becsülték meg a költségeket. A Főváros válasza a korábbiakkal megegyezett. Mindezek után a hídépítés közben sérülések keletkeztek a templom híd melletti, déli tornyán.

A mérnöki iroda munkatársai Tandor Ottó műegyetemi tanár és Steinhardt Antal építész közreműködésével és szakértő segítségével megvizsgálták a repedés okait, és megállapították, hogy a déli torony sokkal ingoványosabb talajon áll, mint az északi, ezért nem a hídépítés okozta a repedéseket a falon. Evvel egyidejűleg megvizsgálták részletesen az eltolás lehetőségét. Szakvéleményükben a következőt nyilatkozták: "A templomépület eltolása műszaki szempontból egyáltalán nem tekinthető lehetetlennek, azonban ez csakis nagyon kiterjedt biztosító intézkedések mellett mutatkozik kivitelezhetőnek… Az eltolás a szükséges nagyterjedelmű biztosító munkálatokkal együtt olyan költségeket okozna, amelyek egy megfelelő új templom építésének költségeit megközelítik vagy meg is haladják." (Fridrich, 1936)

A későbbiek során a vízivárosi Szent Flórián kápolna eltolása ismét bizalmat keltett Budapest polgármesterében a templom odébb tolásának és felemelésének tárgyában (1936-37). A magasépítési szakbizottság ezt az ötletet kifejezetten veszélyesnek és kockázatosnak tartotta, mivel ekkorra már Lux Kálmán kutatásai kiderítették, hogy egyedülálló értékről van szó, amelynek műszaki hiba, vagy átgondolatlanság miatti tönkretétele jóvátehetetlen kockázat. Szakemberek támasztották alá, hogy a Flórián-kápolna elmozdítása jóval kisebb munka volt jóval kisebb kockázattal.

A fentiek miatt a templom eltolásának kérdése véglegesen lekerült a napirendről. A probléma azonban azóta is adott. A templom Budapest egyik legforgalmasabb hídjától mintegy 40 cm-re helyezkedik el. A forgalom óriási károkat, állagromlást idézett elő az épületen. A templom szakmai és műemléki megítélése néhány évtized alatt megváltozott, amikoris rádöbbentek mindarra a régészeti, történelmi, építészeti értékre, amit ez az ősi pesti templom magában rejt.

Fordulat a templom megítélésében

Mint ahogy az eltolással kapcsolatban fennmaradt dokumentumok és újságcikkek bizonyítják, a templomot a korabeli városvezetés és műemlékvédelem értéktelen, aránytalan barokk alkotásnak tartotta. Legfőképp azért, mert nem voltak tudatában a templomban rejlő, közel évezredes értékeknek.

1936-ban Lux Kálmán építész látott neki a templom eredetének szakszerű felkutatására, akinek szemet ütött az, ami sok szakembernek egyáltalán nem: a homlokzat előtti két támpillér, amelyek egyáltalán nem a barokk kor sajátosságai. A vakolat megbontásával egyértelműen rátalált a gótikus részletekre, és megállapította, hogy a templom Zsigmond király idejében épült, és Mátyás király idején nyerte el teljes pompáját: igazi öthajós, egytornyú katedrálissá vált. A kutatást tovább folytatta az északi torony aljában, ahol még izgalmasabb nyomokra bukkant: román kori részletekre, ekkor derült ki világosan, hogy a templom egy lehetett az István király idejében épült templomok közül. Ezek után a kutatás valóságos bányászkodással folytatódott, a kripta falait fúrta át Lux Kálmán a kutatói segítségével, és újabb részletekre bukkant, amelyek igazolták feltételezéseit. Ekkor még mindig folyamatos közbeszéd tárgyát képezte a templom sorsának, eltolásának, vagy esetleges függőleges irányú felemelésének kérdése.

A kutatási eredmények alapján Lux Kálmán azt az álláspontot képviselte, hogy a templomot vissza kell állítani az eredeti, gótikus formájába, a barokk részleteket pedig el kell bontani, már csak azért is, hogy újabb eredetiségek és kövek kerüljenek felszínre, amelyeket be lehet mutatni, vagy új kontextusba lehet helyezni. Ily módon a templom teljes eltolását nem támogatta a neves építészettörténész, csupán a szentélyét. A barokk kornak csupán bizonyos értékesnek tűnő részeit, alkotásait javasolta meghagyni, így a bejárat fölötti Szentháromság szobrot. A városházán ülésező magasépítési bizottság erősen kritizálta Lux elképzelésit, és önös, kutatói érdeknek tartotta a templom gótizálását. Ettől kezdve a templom eltolását végleg levették a napirendről, és lassan a városvezetők és építészek is belenyugodtak abba a ténybe, hogy az épület hídhoz viszonyított lesüllyesztett voltát adottságként kell tekinteni, ugyanúgy, mint azt a tényt, hogy a hídra vezető utak kénytelenek kikerülni a Gellért-hegyet.

1938-ban Budapesten tartották meg az Eucharisztikus Világkongresszust, ebből az alkalomból a római katolikus egyház a templom gótikus részeinek teljes eltűntetését és bevakolását javasolta, mert elképzelésében egy osztrák mintákat követő barokk templom képe állt. Azonban a Városháza nem engedett ennek az igénynek, mondván, hogy Pestnek több jelentős barokk temploma is van, de hiteles részleteket is tartalmazó, gótikus épülete nem csak ez az egy, így ez az elképzelés sem valósult meg. A templom továbbra is kétstílusú maradt.


A második világháború és a kommunista hatalom

A nagyszabású kutatómunkát 1944-ben a II. világháború szakította félbe. Megsérültek a templom boltozatai, tartóoszlopai, tetőzete és falai, a legsúlyosabb sérülés az oltár elpusztulása és az egyik toronysisak megsemmisülése volt. A helyreállítást Gerő László végezte, aki új főoltárt tervezett az elpusztult helyébe, ezt látjuk jelenleg is a szentélyben. Az új toronysisak pedig 1957-re készült el.

A világháborút követő pártállami időszakban is zsúfolásig voltak a templom padjai, annak ellenére, hogy a megfélemlítések, a besúgók működése mindennapos volt. A templom ekkori plébánosát, Balázs Lajost kétszer is börtönbe vitték, először 1951-ben, majd 1956-ban szabadult; és második ízben az 56-os Forradalom után. Elsősorban bátor, őszinte szentbeszédei miatt távolították el helyéről a kommunista vezetők, illetve azért, mert a fiatalokkal rendkívül jól szót tudott érteni.

A helyreállítás 1963-ban Borsos László tervei alapján folytatódott. A 60-as és 70-es években többször ismét felújították. Jelenleg történetének egyik mély pontját éli ismét, Budapest egyik legelhanyagoltabb külsejű, erős felújításra szoruló épülete.

Külső leírás

Az Erzsébet híd pesti hídfője mellett áll szorosan a kelet-nyugat tengelyű, keletelt szentélyű, impozáns templom. Az épület külseje jól vetíti elénk történetét, hiszen Duna felőli épületszakasza barokk stílusú, míg a Ferenciek tere felé eső szentélyrész a gótika korának hű őrzője. A két torony a homlokzat síkjába idomul, látszólag mindkettő megegyező kiképzésű, ám a déli torony szélessége valamivel nagyobb. A tornyok négy szintre oszlanak, amelyeket enyhe kiülésű párkányzat választ el egymástól. Emeleti zsalugáteres ablakai szegmensívesek. A tornyok sarkain lizénák húzódnak, amelyek a harangok szintjén megkettőződnek. A díszes süvegek XVI. Lajos korának stílusára utalnak. A főhomlokzat közepén álló főkapu ragadja meg a szemlélődő tekintetet, a kosáríves, korinthoszi oszlopokkal közrefogott ajtó főpárkányán Hörger Antal műve, a Szentháromság szoborcsoport látható. A tornyok sarkain egy-egy egyszakaszos támpillér áll. A főhomlokzat szegmensíves üvegablakai szemöldökpárkánnyal vannak ellátva. Az oromzat alatt erős kiülésű párkányzat húzódik. Az oromzatot kétoldalt volutás meanderek fogják közre, tetején timpanon látható, csúcsán kereszttel. A kettős lizénák között befalazott ablak látható.

Az oldalhajók és a főhajó magasságkülönbségéből létrejövő gádorfalakon 4-4 szegmensíves ablak látható. A déli mellékhajó első szakasza érdemes módon gótizáló, ablaka csúcsíves, majd barokk szakaszban folytatódik az épület. Itt kétszakaszos támpillérek és barokk ablakok között impozáns méretű, mérműves, gótikus csúcsívben záródó, kettős osztású kapuzat látható. Az ajtók befalazottak, a szegélyei liliomdíszesek. A déli oldalon az Erzsébet-hídról is jól láthatóan kiülő, a nyolcszög öt oldalával záródó Jézus Szíve kápolna csatlakozik az épület tömegéhez. Az északi oldalhajón ennél egyszerűbb és kisebb, csúcsíves befalazott kapumaradvány látható. A gótikus épületrész ablakai csúcsívesek, mérműves kialakításuk egymástól eltérő. A középső szentélyablak alatt Szent Flórán 1723-ban készült szobra látható. A szentélyvégfal tetején kicsi szegmensíves ablak látható, amely a padlásteret világítja meg.

Belső tér

A belső a külsőnek megfelelően kétarcú tér: a bejárat felöli szakasza barokk, a szentély felöli térfél pedig gótikus stílusú. A barokk térfél négyszakaszos, hevederekkel elválasztott, fiókos dongaboltozat fedi, melynek lenyűgöző és szokatlan a nagy fesztávja, ami a középkori alapok megtartása miatt vált ilyen egyedi arányúvá. A hajó boltozata falfestmény nélküli, azok egyszerű, sárga festésükkel a gazdag díszítésű oltárokat, szobrokat emelik ki. A bejárat felöli oldalon a kettős toszkán kőoszlopokon nyugvó, félköríves árkádokkal ellátott, reneszánsz kőbáb-korláttal ellátott kórus húzódik. Az orgona 3 manuálos, 57 regiszteres, Rieger Ottó építette 1895-ben, majd 1929-ben átépítette. Utolsó felújítását a Váradi és Fia cég végezte Virágh Endre karnagy elképzelései alapján.

A barokk szakasz

A főhajó mindkét oldalán kis oldalkápolnák sorakoznak. A szentély felé haladva baloldalt Jézus Szent Keresztje oltár (más néven a Kálvária-oltár) áll, a templom egyik legjelentősebb szobrászati együttese, azonban sajnos a szűk oldalkápolnában kevésbé fejt ki hatasát. A lenyűgöző barokk alkotás fából készült. Kettős kompozit fejezetű oszlopok között és erőteljesen kiülő párkányzat alatt főalakként a megfeszített Krisztus látható, a kereszt mögött az Atya Isten, fölötte a Szentlélek Isten (aranysugaras galamb) látható. A párkány fölött lendületes felhők között puttók jelennek meg. Krisztus keresztje az alkotás másik megragadó, domináns elemén, a kék földgolyón nyugszik, melyen három síró női alak áll, a középső az Istenanya, Szűz Mária. Az oldalkápolna Kálvária-oltárral szemközti falán két kisebb síremlék (Kray Amália és Festetics Leoné síremléke) között a Kultsár-síremlék látható, melyet Ferenczy István faragott fehérmárványból. A romantikus faragványon Kultsár István mellszobra előtt síró feleségét és az őt vigasztaló kislányát láthatjuk. Felirata:

KULTSÁR
ISTVÁNNAK
A NEMZETISÉGRE
BUZGÓ SERKENTŐNEK
KESERGŐ ÖZVEGYE
--------------------
SZÜLETETT
MDCCLX
MEG HALT
MDCCCXXVIII

A vele átellenben, a leckeoldal első kápolnája Keresztelő Szent János tiszteletére szentelt. Rokokó oltárépítményének kiképzése hasonlít a Kálvária-oltáréhoz: két-két kompozit oszlopon nyugvó, lendületes párkányzat. Középen festmény: Keresztelő Szt. János megkereszteli Jézust a Jordán folyó vizében. Jézus bal oldalán Mihael és Gabriel arkangyal látható, fölötte a Szentlélek galamb formájában, legtetején pedig a felhőkön trónoló, puttókkal körbevett és a földgömböt a kezében tartó Atya látható. Az építményt a főpárkány felett gazdag faragvány: Szűz Mária mennybemenetele zárja: a Mennyekbe felhők sűrűje között felemelkedő Istenanyát angyalok és puttók sokasága veszi körül. Az oltárépítményen jól megfigyelhető a rokokó stílus sajátos díszítése: a kagylómotívum.

Az evangéliumi oldalon továbbhaladva a Máriaczelli Madonna oltára következik. A barokk oltár két oldalán korinthoszi oszlopok állnak, mellettük egy-egy embernagyságú angyal, az oszlopokon pedig erőteljes főpárkány nyugszik, tetején két oldalt egy-egy volutával, a kép fölött pedig a Szentháromság oltárfestménye zárja a kompozíciót. A záró párkány tetején kereszt magasodik.

A leckeoldal második mellékoltára az előbbi párja, barokk stílusú, a főpárkány alatti oltárkép Rózsafüzér királynéját vetíti elénk. A festmény két oldalán Szent Péter és Szent Pál szobra, fölötte pedig Szent Flórián képe látható. Az oltár mellett Lisieux-i Kis Szent Teréz szobra áll kezében feszülettel, rózsával és rózsafüzérrel.

A következő kápolnapár a két oldalsó bejárat szakasza. A jobb oldaliban a Pócsi Mária gazdagon faragott, barokk oltára áll. A szentélyhez legközelebb eső két szakaszban két szentségház áll. Az evangéliumi oldalon Nagyrévi András plébános által adományozott, reneszánsz alkotás látható, míg vele átellenben Pest város adományából készült tabernákulum áll. Mindkét alkotás az 1500-as években készült, utóbbian feliratából tudjuk a pontos évszámát: 1507. A Nagyrévy-szentségház felirata: ECCE PANIS AGELOR FCTVUS CIBUS VITATOR (Ím' angyalok kenyere, vándorok eledele); ARMA REVERENDI DOMINI ANDREE EPI THERMOPYLENSIS. A Pest városa által adományozott szentségház felirata: EGO SVM PANIS VIVVS QUI DE CELO DESCENDI, ARMA INCLITE CIVITATIS REGALIS PESTHIENSIS MDVII. A két szentségház hasonló kiképzésű, azonos művész kezeire utal, azonban részleteiket alaposan szemügyre véve megállapíthatjuk, hogy komoly eltérések mutatkoznak a két szentségházban. Mindkettő kétféle márványból készült: a szentségtartó fülke és az azt körülvevő, visszafogott díszítéssel ellátott részlet (angyalok, puttók) vörösmárványból, a keretezés pedig sárga keménymészkőből készült. Az építmény középpontjában a szentségtartó fülke van, minden részlet ezt emeli ki és ebbe az irányba futnak a vonalak is. Érdemes megfigyelni a perspektivikus ábrázolásra való törekvést, így a szentségtartó úgy hat, mintha egy dongaboltozatos folyosó végében helyezkedne el. A Nagyrévy-tabernákulum perspektivikus folyosójának falából két szárnyas angyal lép ki szobor formában. Talapzatán indafüzéren ül Nagyrévy Endre plébános címere. A félköríves oromzatzáródáson a feltámadt, áldó Krisztus alakja jelenik meg, két oldalán egy imádkozó és egy kezeit mellén keresztbetevő angyal vetül elénk. Közülük csak az utóbbi angyal fején jelenik meg a szentfény.

Pest város szentségháza némileg egyszerűbb kiképzésű, kevesebb díszítést tartalmaz és perspektivikus hatása is sokkal kevésbé érvényesül, mint az előbbinél, sokkal kevesebb összefutó vonalat tartalmaz. Lábazatán Pest város tornyos várkaput ábrázoló címere látható. Főpárkánya feletti oromzatos záródását dombormű díszíti: a Szenvedő Krisztust láthatjuk keresztbetett kezekkel, két oldalán lándzsa és póznára tűzött, ecetes szivacs, bal oldalán Szent János evangélista, jobbján Szűz Mária látható. Mindhármuk fejéről hiányzik a szentfény.

A Nagyrévi-szentségház:


Pest város szentségháza:


A gótikus szakasz

A diadalív két oldalán egy-egy ülő fehérmárvány szobrot láthatunk, Damkó József alkotásai. A bal oldali pillér előtti Szűz Máriát, a jobb oldali előtt Szent Józsefet ábrázolja. A szószék az empire stílus kiemelkedő alkotása, 1808-ban Ungradt Fülöp alkotása, érdekes a szentély csúcsíves, vertikális tagolásával jól harmonizáló, gótikusba hajló kiképzés. Koronáján felhők között megjelenő angyalfejek és azok tetején magasodó kereszt, hangvetőjén a galamb (Szentlélek-szimbólum) látható. A szentélyből északon és délen egy-egy oldalkápolna nyílik. A déli oldalkápolna gótikus stílusú, a XV. században épült Jézus Szíve tiszteletére, oltára neogótikus stílusú, mely a Szent Sírt is magába foglalja. A kápolna fölött a templom oratóriuma helyezkedik el. Vele szemben, az evangéliumi oldalon egykor a lourdesi kápolna volt látható, jelenleg a keresztelő kápolna került berendezésre itt. A keresztelőkút Jézus megkeresztelkedését ábrázoló, modern, kúpformájú rézfedelét Ferenczy Béni alkotta 1955-ben, a mellette álló gyertyatartók Bieber Károly művei szintén 1955-ből. Maga a kápolna minden építészeti kiképzésében barokk jellegű.

A szentély evangéliumi oldalán Kray Pál tábornok feketemárvány síremléke látható. A tábornok a francia és osztrák háborúkban szerzett nagy népszerűséget. A szembeötlő alkotás 1804-ben készült a klasszicizmus jegyében. A táblán olvasható latin felirat a tábornok emlékezetes hadi cseleit, hőstetteit örökíti meg, amelyet szürkés keret vesz körül. A tábla fölé timpanon borul, benne egy gazdagon aranyozott oroszlán fekszik, a timpanonon két sisakos katona fehérmárvány alakja ül. Az emlékmű a timpanon tetején szarkofággal folytatódik, oldalán a Kray család címerével, tetején pedig hatalmas kőváza, rajta katonai jelvények.

A két rövidebb és egy tágasabb boltszakasz pillérkötegei és keresztboltozatos mennyezete bámulatba ejti a szemlélődőt. Az építészeti nagyszerűséget a pillérek, hevederek, boltozatok, falak díszítőfestése kiválóan kiemeli, a díszítőfestés egyébként a 19. századi helyreállítás során készült, a korabeli, gótikus festés teljesen más jellegű volt. A boltozatok zárókövein egy-egy szimbólumot láthatunk, az elsőn angyal, a másodikon Isten Báránya, a harmadikon kereszt, a szentély fölöttin pedig Istenszem-motívum. A főoltárt gótikus ülőfülkék és a török kori imafülke, a mihrab veszi körül.

A templom szentélyének berendezése modern hangvételű. A szárnyas kiképzésű főoltárt 1949-ben Molnár C. Pál alkotta. A középen Mária mennybemenetele látható, jobb oldalán látható: Jézus bemutatása a templomban, menekülés Egyiptomba, a 12 éves Jézus bemutatása a templomba. Bal oldalán Angyali Üdvözlet, Szűz Mária vizitációja Szent Erzsébettel és Jézus Születése látható. Csukott állapotban a megfeszített Krisztus látható a Golgotán a kálvária hat jelenetével közrefogva. A főoltár fölötti lebegő Krisztus szintén Molnár C. Pál alkotása 1949-ből. Középen a földgolyón királyként álló Krisztus látható, a kereszt hosszanti végeiben az alfa és az ómega, a keresztszáron Istenszem-motívum és a Szentlélek galambja. A templom 1808-as renoválásakor Hild József tervezett ide egy neogótikus, díszes oltárt, középen Szűz Mária mennybemenetelét ábrázoló kép, két oldalán Szent István és Szent László királyok szobrai voltak. Ezt 1889-ben Steindl Imre impozáns, historizáló neogótikus mázas terrakotta oltárára cserélték, amely a szentély építészeti karakteréhez kiválóan alkalmazkodott, élénk színezését is a szentély színeivel hangolta össze az építész, főalakja és védőszentje Magyarok Nagyasszonya volt. A főoltárral szemben áll a liturgiai reformnak megfelelően kialakított szembemiséző oltár, amely egyben kegyoltár is, a 2002-ben Muránóból hazaérkezett Szent Gellért ereklyét őrzi, az oltár ekkor készült, melyben a hajóból jól látható a vértanúhalált halt püspök ereklyéje. A szentély körüli stallumok, az új elektromos orgona, valamint a szembemiséző oltáréval megegyező kiképzésű ambó szintén a szentély modern hangvételét erősíti. A kegyoltárt és az ambót Sedelmayer János tervei szerint készítették el.



Harangok

A templomnak négy harangja van. A két nagyobb az északi, a két kisebb a déli toronyban. A nagyharang, amelyet Polgármester-harangnak is neveznek 2400 kg-os, H0 hangú, 160 cm az alsó átmérője és Szlezák László öntötte Budapesten 1928-ban, Nékám Lajos adományozta. 1200 kg-os, 130 cm alsó átmérőjű, disz1 hangú harangját Walser Ferenc öntötte Budapesten 1927-ben. A 200 kg-os, 70 cm alsó átmérőjű kisharang Szlezák László munkája 1927-ből. Míg a 100 kg-os, 50 cm alsó átmérőjű lélekharangot Walser Ferenc öntötte 1929-ben. Jelenleg technikai okok miatt csak a 2400 és a 200 kg-os harang szólaltatható meg.


Harangszentelés 1928-ban

Altemplom

A templom altemplomát az 1940-es években Lux Kálmán és Medvey Lajos kutatták. Az ott nyugvók közül az alábbi személyeket tudták azonosítani:
1. Schaffer Anna főtanácsos özvegye. Meghalt 1850-ben, élt 64 évet.
2. Nagy Péter piarista provinciális. Meghalt 1860-ban, élt 71 évet.
3. Schaffer János főharmincados. Meghalt 1848-ban, élt 88 évet.
4. Horváth József alispán. Meghalt 1865-ben, élt 80 évet.
5. Remellay Ferencné sz. Popovits Antónia. Meghalt 1853-ban, élt 36 évet.
6. Simuchich Ignácz plébános. Meghalt 1854-ben, élt 67 évet.
7. Vásonykői gr. Zichy Gyula. Meghalt 1858-ban, élt 10 évet.
8. Zsenai Markovits József hétszemélynök. Meghalt 1869-ben, élt 68 évet.
9. Eötvös Józsefné sz. Kolb Mária hétszemélnök feleséges. Meghalt 1865-ben, élt 58 évet.
10. Weisvogel Ferenc. Meghalt 1818-ban, élt 70 évet.
11. Weisvogel Ferencné Clara. Meghalt 1823-ban, élt 69 évet.
12. Alsószakai Petheő Imréné sz. Stipsits Anna. Meghalt 1864-ben, élt 27 évet.
13. Kanizsay Anna. Meghalt 1818-ban, élt 11 évet.
14. Stipsits József. Meghalt 1850-ben, élt 17 évet.
15. Hajnácskői gr. Vécsey Ágostonné sz. Colson Amália tábornok felesége. Meghalt 1826-ban, élt 40 évet.
16. Inkey Vilma. Meghalt 1853-ban, élt fél évet.
17. gr. Keglevits Ádámné sz. báró Orczy Theresia. Meghalt 1813-ban, élt 48 évet.
18. Buday Samu. Meghalt 1854-ben. Élt 20 napot.
19. Löwenhaupti Cordier Lajosné sz. Ságody Sarolta. Meghalt 1851-ben, élt 46 évet.
20. Ságody Katalin. Meghalt 1853-ban, élt 71 évet.
21. Leonie Walhauser
22. Markó Albert királyi kormánysegéd, piarista szerzetes. Meghalt 1862-ben, élt 71 évet.
23. Buday György. Meghalt 1854-ben, élt 8 hónapot.
24. Nyéki Németh Sarolta. Meghalt 1847-ben, élt 23 évet.
25. báró Bernbaumné sz. Vetzlar-Plankenstein Anna Borbála. Meghalt 1843-ben, élt 87 évet.
26. Jakabfy Erzsébet. Meghalt 1847-ben, élt 28 évet.
27. Grosser Ker. János piarista rendfőnök. Meghalt 1847-ben, élt 69 évet.
28. Dévaványai Halasy Ignác. Meghalt 1846-ban, élt 37 évet.

Az ismeretlen, beazonosíthatatlan személyek között kell lennie az alábbi személyeknek:
1. báró Orczy István. Meghalt 1785-ben, élt 19 évet.
2. Krajovai és topolyai báró Kray Amália. Meghalt 1865-ben, élt 60 évet.
3. gróf Festetics Leóné sz. Kray Amália. Meghalt 1866-ben, élt 68 évet.
4. Leschiz Péter királyi hadi helytartó. Meghalt 1728-ben, élt 65 évet.
5. Huszár István köztisztviselő. Meghalt 1762-ben, élt 69 évet.
6. Bibics György felesége Mária. Meghalt 1717-ben.
7. Rastbacher főhadnagy felesége Hofmanné Nachtigal Sabina.
8. Bibics János. Meghalt 1732-ben.
9. Kultsár István. Meghalt 1829-ben, élt 8 évet.
10. Kultsár Istvánné sz. Perger Anna. Meghalt 1856-ban, élt 67 évet.
11. Borsodi Latinovits Fülöp. Meghalt 1821-ben, élt 37 évet.
12. Kolb János. Meghalt 1849-ben, élt 78 évet.
13. Eötvös Janka. Élt 18 évet.
14. Pekáry Imre birtokos. Meghalt 1829-ben, élt 66 évet.
15. Pekáry Imréné sz. Filó Ilona. Meghalt 1844-ben, élt 71 évet.
16. báró Kray Pál. Meghalt 1804-ben, élt 69 évet.
(Medvey 1959)



Irodalom

A Belvárosi főplébánia Nagyboldogasszony temploma (templomi szóróanyag)

Fridrich Lajos: A Budapest-belvárosi plébániatemplom elhelyezésének egyetlen megoldása. In: Belvárosi Egyházközségi Tudósító, 1932.

Fridrich Lajos: A Budapest-belvárosi plébániatemplom elhelyezésének és környezetének megoldása. Budapest, 1935.

Fridrich Lajos: Épületek eltolása és emelése tekintettel az Eskü-téri templomra. Budapest, 1936.

Geley József: A belvárosi plébánia templom. Budapest, 1900.

Gerő László: A Belvárosi Főplébánia-templom. Műemlékeink. Képzőművészeti Alap. Budapest, 1956.

Gerő László: Budapest templomai az ostrom után. Budapest, 1946.

Gerő László: A belvárosi plébániatemplom. Budapest, 1956.

Lázin Miklós András: Eltolni egy templomot - meghökkentő történetek Budapestről

Lux Kálmán: A budapesti belvárosi plébániatemplom. Tanulmányok Budapest Multjából II. 1932.

Medvey Lajos: Budapesti templomi temetkezések (kézirat), 1959.

Meller Simon: Ferenczy István élete és művei. Történelmi Társulat. Budapest, 1905.

Némethy Lajos: A pesti főtemplom története I. Budapest, 1890.

Palóczi Antal: Eltoljuk, vagy elbontjuk… ÉpIp 1902

Rados Jenő: Magyar oltárok. Budapest, 1938.

Rados Jenő: Budapest városépítészetének története. Budapest, 1928.

Rátkai Balázs: A Budapest-Belvárosi Főplébánia-templom története. Keresztény Értelmiségek Szövetsége. Budapest, 2005.

Ruzitska Lajos: A budapesti belvárosi plébánia templom eltolása és a tér rendezése. In: A Magyar Mérnök- és Építész-Egylet Közlönye. Budapest, 1935.

Schoen Arnold: Jegyzetek a pesti belvárosi templomról. Budapest, 1943.

Vizler Imre fotói: